– Lenne kedve egy játékhoz?
– Milyenhez, doktor úr?
– Egy hónapon át minden nap tíz percig csináljon valamit, amit még sosem tett.
– Mire gondol?
– Csak tegyen valamit, amihez kedve van. Amit azelőtt még sosem csinált.
Mindaz, amit Chiara megszokott, amivel azonosult az élete során, semmivé lesz. Megesik az ilyesmi.
Megesik, hogy az idők kezdete óta veled élő szerelmed elhagy.
Megesik, hogy el kell költöznöd a házból, amelyben felnőttél.
Megesik, hogy a munkádat másnak adják.
Mihez kezdhet ilyenkor az ember?
Rudolf Steiner pszichológus szerint ilyenkor játszani kell!
Chiara, nem lévén vesztenivalója, belevág a játékba.
Egy teljes hónapon keresztül minden nap tíz percet valami olyasmivel tölt, amit még soha nem próbált. Például szalonnát süt, ő, aki addig még a tűzhely közelébe se ment soha. Rükvercben közlekedik Róma utcáin, hip-hop zenére táncol, meghallgatja anyukája problémáit, megadja a mobilszámát egy ismeretlennek…
Ezek a napi tíz percek aztán meglepő változásokat, válaszokat és újdonságokat hoznak az életébe. Olyanokat, amelyeknek köszönhetően újrakezdheti az életét.
Chiara Gamberale elmeséli, milyen nehéz és félelmetes, ámde szükséges dolog a változás. És megmutatja, miként lehet apránként újjáépíteni s lélekben megerősödve tovább élni az életünket.
A Tíz percig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikere Olaszországban, a regény több mint 250 ezer példányban fogyott, több mint 20 kiadást ért meg.