Még egy fegyelmezett vezérkari százados is kissé ideges lesz, ha azt hallja, hogy ő minden idők legveszedelmesebb és legagyafúrtabb kémje. Idegessége érthető módon fokozódik, mikor ezért kis híján halálra ítélik. Ezután mi sem természetesebb, mint az, hogy nyugalmas, pihentető helyre vágyik, ahol végre be tudja bizonyítani ártatlanságát. Így kerül a légióba, ahol társai főleg matematikai rejtélyek megoldásával bíbelődnek. Valahányszor valaki meghal közülük, sokat sejtető arccal – mintegy vezényszóra – egy számot mormolnak maguk elé. Hősünk éles logikája azonnal felfedezi, hogy ez a szám mindig eggyel alacsonyabb az előzőnél. Az események menetét csak a különféle elmés – és persze mindenki más számára halálos kimenetelű – büntetések színesítenék, ha a történetben nem szerepelnének nők is. De mert szerepelnek, így lassacskán minden terv felborul, apránként mindenkit elrabolnak, és a gyarmati katonaság – csak amúgy passzióból – harcol egy kicsikét. Mi sem természetesebb, hogy efféle bonyodalmak közepette egy valamikori vezérkari kapitány az események magaslatára hág és nemes egyszerűséggel megmenti Franciaországot. Érthetetlen módon a matematikai feladvány megoldásának dicsőségét átengedi egy valódi titkosszolgálati századosnak, de ez nem akadályozza meg abban, hogy nagyszámú rokonra leljen, és mellékesen leleplezze a valódi kémet. A pokol zsoldosai vérbeli légiós krimi.