लेखक: Mara Simon

Simon Mara, gyermekkorára virágos réten szálldosó, színes pillangók kergetése volt jellemzo. Naivitása, kifogyhatatlan élolény-szeretete édesanyja és nagyszülei gondoskodásából, emberségébol táplálkozott. A dunaújvárosi ifjúkori éveket 1972-ben felváltotta a pesti nyüzsgos élet. Sosem érdekelte a pénz és a pozíció, ám annál inkább saját belso kincseinek a kiaknázása: ez hajtotta elore. Örökös kísérletezésének köszönheto, hogy évekig kereste kenyerét titkárnoként, három évig dolgozott újságíróként napilapoknál. Másfél évig volt általános ügyintézo egy dohány kis- és nagykereskedelmi cégnél, tíz évig pedig biztosítási szakemberként tett eleget egy újabb kihívásnak. A nyolcvanas évek közepén egyedi, kötött munkáiból jött létre egy kiállítás a Textilipari Múzeumban. A kilencvenes évek végén pedig két verseskötettel rukkolt elo, jelezve: nem adja fel. Hajtóereje az örökös kíváncsiság: Te mirol szólsz? – tette fel örökké a szembe jövo embertársainak és magának. Az elmúlt öt évére a kereso fázis jellemzo. Nehéz fába vágta a fejszéjét: megtalálni helyét zurös társadalmunkban, ahol elfelejtették, a munkavállaló egy értékes ember, nem pedig robot.