A huszadik században európai demokratikus rendszerek sora roppant össze és vált fasiszta, náci, illetve kommunista diktatúrává. Ezeket olyan párt vagy vezér irányította, aki azt állította, a népét képviseli, a népe hangján szól, megvédi a népét a világméretű külső fenyegetésekkel szemben, és aki a tények rovására a mítoszokat részesítette előnyben. Európa huszadik századi történelme megmutatja nekünk, hogy társadalmak összeroppanhatnak, demokráciák összeomolhatnak, az etikai tartás megtörhet, és hogy egyszerű emberek hirtelen korábban elképzelhetetlen helyzetben találhatják magukat.
A jelenben ráismerhetünk a múltra, és ebből a ráismerésből tanulságokat vonhatunk le. Mi ma semmivel nem vagyunk bölcsebbek azoknál a huszadik századi európaiaknál, akik saját szemükkel látták, a demokráciájuk hogyan engedi át a helyét a totalitarizmusnak. Nekünk az az előnyünk, hogy az ő tapasztalataikból tanulva állhatunk ellent, amikor úgy tűnik, a mi rendszerünket éri ilyen fenyegetés.
Most érkezett el erre a megfelelő pillanat.

‘Úgy vedd a kezedbe ezt a könyvet, mint orvosi leírást egy fertőző betegségről. Olvasd gondosan, és figyeld a tüneteket!’ – New York Times

‘Egyre inkább megérünk a fasizmusra. Ez az amerikai író nem hagy kétséget a sorsunk felől.’ – Szvjatlana Alekszievics, az irodalmi Nobel-díj nyertese

‘Kérem, olvassák el ezt a könyvet! Annyira okos, annyira aktuális.’ – George Saunders professzor

‘A zsarnokságról tökéletes összefoglalása mindannak, amit meg kellett volna tanulnunk az elmúlt századból, de úgy tűnik, elfelejtettük.’ – The Guardian

‘A zsarnokságról felhívás az ellenállásra.’ – Vox