La Fontaine-t kissé egyoldalúan, jobbára csak meséiből ismerjük, pedig számos novellát, anekdotát is versbe szedett. Ezek a sokszor sikamlós, de sohasem ízléstelen széphistóriák már megjelenésükkor kivívták a hivatalos körök haragját és az olvasóközönség tetszését. Rendszerint Boccaccio, Rabelais, Machiavelli tollából származó történeten, vagy a középkor népies francia elbeszéléseinek a fabliau-knak valamelyikén alapulnak. A Parnasszus „virágról virágra könnyelműn szálló pillangó” – ahogy La Fontaine jellemezte -, azonban kedvére követte szeszélyes ötleteit, és az átvett anekdotát „a maga fűszerével” ízesítette. La Fontaine széphistóriáinak eddigi legteljesebb magyar gyűjteményét Babits Mihály, Jékely Zoltán és Rónay György szellemes fordításában nyújtjuk át az olvasóknak.