Rebecca hatvanéves, már nem sokat vár az élettől, mígnem…
Valamikor híres fényképész volt, de mintha elapadt volna az ihlete, és amúgy is csökken a kereslet a képeire. Ott találja magát, ahol annyian a kortársai közül: a fia még rászorul (mert dolgozik ugyan, de ha pénzre van szüksége, hozzá fordul), a férje viszont elhagyta. Édesanyja öregek otthonában él, és még mindig híres zongoristának hiszi magát…
Hogy anyagi gondjait megoldja, bérbe adja drága New York-i lakását, és kiköltözik vidékre. A házat fényképről választotta, és elképedten látja, mennyire rozoga. Meglepetésként éri az élővilág jelenléte is: mosómedve a padláson, kutya az ajtó előtt, csippel ellátott ragadozómadarak a magasles körül.
A kisváros kedvesen, de némi gyanakvással fogadja a hírességet, Rebecca meg nem tudja eldönteni, lehet-e élni egyáltalán ilyen messze New Yorktól. De aztán talál új fényképtémát, új ügynököt, lesz új kiállítása…
És megismerkedik egy férfival, aki látszólag egyáltalán nem illik hozzá. Hiszen csak egy tetőfedő…
Az Amerikában és még számos országban régóta népszerű Anna Quindlen felejthetetlen regényt írt az élet hétköznapi csodáiról – meg az újrakezdésről, amiről annyian álmodozunk.
„Egy csésze forró tea ez a regény, selymes és vigasztaló…” (USA Today)